Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mudi

2008.07.22

 

 

A mudi legfôbb értéke a koponyáján belül lakozik. Talán nincs még egy olyan fajtánk, aminek életét a mai napig is ennyire a munka határozná meg. Juhászok, pásztorok mellett számos példány teljesít szolgálatot, mindannyiuk megelégedésére. A mudit tartó ember sosem az esztétikai értékét tartotta elsôdlegesnek segítôjében, hanem a szolgálatkészséget, munkabírást, igénytelenséget.

 

 

A legveszélyeztetettebb fajta

Mióta navigálja a pásztorember jószágát a mudi? Erre a kérdésre ugyanúgy, mint ahogy származásáról csak homályos válaszaink, kijelentéseink lehetnek Egyes kútfôk szerint a XIX. században alakult ki, a puli, és a merinói birkákat hazánkba kísérô spicc típusú kutyák keresztezôdésébôl. Mások úgy vélekednek, hogy már két- háromszáz évvel ezelôtt kordában tartotta hazánk nyájait, csordáit, kondáit. Erre utal, hogy számos természettudósunk mudi jellegû ebeket írtak le mûveikben a lábasjószágok mellett. A legrégebbi és egyben legplasztikusabb ismertetést 1773-ban Buffon adta, amit érdemes idéznünk is: „Általában fekete színûek, a fülük felálló, arcorron és lábvégeken rövid a szôrzetük. A farkuk hátrafelé hajlott, vagy lógós, a testüket egészében fürtös szôrzet fedi.” Ezen kívül Pethe Ferenc az 1815-ös Természet Históriájában, Méhely Lajos 1902-ben Az állatok világában, valamint Herman Ottó „A magyar pásztorok nyelvkincse” címû 1912-ben kiadott munkájában emlékeznek meg a mudi típusú terelôkutyákról. Rendszerint puli és pumi néven illetik ôket, holott a leírásaik nem illenek ezekre a fajtákra, inkább a mudira jellemzôek.

Ami bizonyos, a fajta névadása, valamint a céltudatos és szervezett tenyésztésének elindítása Fényes Dezsô balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fûzôdik. Fényes néprajzi kutatómunkája során, az ország különbözô részein találkozott pásztorok kezén élénk tekintetû, kis testméretû, fáradhatatlan munkakedvû, fajtajellegében hasonló ebekkel. Közülük többet megvásárolt, és munkatársai segítségével tenyészteni kezdte ôket. Az 1936-os budapesti kutyakiállításon szakértôkbôl álló bírói testület elôtt mutatott be néhány remek példányt tenyészetébôl, valamint átnyújtotta a fajta elsô standard leírását, amit el is fogadtak. A háború után néhány felkutatott, B törzskönyvet szerzett kutyával indult újra a tenyésztés.

A tenyésztôi munka elsôdleges célja hosszú évtizedekig a fajta fennmaradása, a kipusztulástól való megmentése volt. Gyakorlatilag az 1990-es évek közepéig a legveszélyeztetettebb kutya fajtaként tartották számon a mudit. Jó néhány ígéretes tenyészet hagyott fel tevékenységével a mudit övezô mérhetetlen, és elkeserítô érdektelenség miatt. A régiek közül már csak a Nyírségfia és a Csodabogár tenyészetek foglalkoznak a fajtával.

 

 

A csoda, Európa meghódítása

Talán elsôként Európa, majd hazánk figyelme is a mudi felé fordult. A skandináv országok lakóiról közismert a természeti, a naturális értékek iránti fogékonyság, tisztelet. Elsôként a finnek ismerték fel, hogy a mudiban a romlatlan természet egy szeletét tisztelhetik, amit manapság sajnos a civilizált világ egyre jobban kiirtott a kutyafajtákból. Tudták, a mudijuk közvetlen ôsei még állatok mellett teljesítettek szolgálatot, így a munka szeretetét zsigereikben hordozzák, a túltenyésztettségtôl mentes genetikai alappal együtt. Amikor Európa szerte elindult egy folyamat, amelyet az egészséges kutya iránti vágy vezérelt, mi is felébredtünk milyen értékek birtokában vagyunk Fajtáink többsége megfelel az új elvárások támasztotta követelménynek. Egészségesek, hosszú életûek, kis igényûek, különleges belsô és külsô értékeket hordoznak. Mint például a mudi is. Emellett néhány lelkes, fiatal kezdte felkarolni a fajtát, újabb tenyészetek magvait lerakva. Nem restelltek zömében városlakó létükre kutyáikkal terelôversenyekre, vaddisznó hajtásokra, agility bajnokságokra, különbözô magyar fajtákat bemutató rendezvényekre, kiállításokra járni. Fáradozásukat siker koronázta. Az addig eladhatatlan, vagy bagóért elpocsékolt mudikat kezdte a közvélemény megismerni, a kölyköket keresni. Francia muditartók visszajelzései azt igazolják, hogy a náluk általánosságban a terelésnél használt border collie-k mellett, a mudik is óriási jövô elôtt állnak. Számos terelôversenyen kimagaslóan szerepelnek.

 

 

Az univerzális munkakutya

Hazánkban a pásztoremberek karakán, félelmet nem ismerô, fogós jelleme miatt nagyon becsülik. Disznók, szarvasmarhák, bivalyok, sôt még a tiszteletet parancsoló szürke marhák is respektálják a pattogó kis parancsnokokat. Szabolcs, Nógrád, Tolna, Somogy megyékben szinte a legelterjedtebb fajta a juhászok segítôjeként. Nagyatád környékén, és Tolna egyes részein a mudi egyik különleges színváltozatát a cifrát (szürkés, feketés márványozott jellegû) használják elôszeretettel, hosszú generációk óta. Ha már a színeknél tartunk érdemes felsorolni a standard által elfogadott árnyalatokat. Az említett cifrán kívül a feketét, a barnát, a fehéret, a fakót, a hamvast (kékes).

Érdekes felfedezése a fajta szerelmeseinek, hogy a mudi a vaddisznós vadászatokon elsôrangú hajtókutyaként mutatkozott be. Nagy elônyük az általában itt használt terrier félékhez képest, hogy nem kapaszkodnak a disznó hasába, farába és ezáltal nem vonszoltatják el magukat a „világ végére” a vaddal.

Már a filmvilágban is bizonyított néhány snitt erejéig a mudi. Pár évvel ezelôtt a Kisváros címû sorozatban banditákat leplez le, és tesz ártalmatlanná. Használhatósági repertoárjuk csaknem teljes, ha megemlítjük a katasztrófa kutyák közötti felbukkanásukat is. Erre a munkára kitûnô szimatuk, boszorkányos ügyességük, kitartásuk teszik alkalmassá ôket.

Házôrzésre, személyvédelemre is határozottan alkalmas. Ok nélkül nem ugat, de elôszeretettel kimutatja a foga fehérjét, ha beavatkozást igénylô esemény történik Kis testmérete (38–47 cm) a lakásban való tartásnál elônyös, nem mellékes ebbôl a szempontból a nagyfokú alkalmazkodóképessége sem. Különlegessége, a szennyezôdéseket szinte taszító szôrtípusa. Saját szememmel tapasztaltam egy-egy kimerítô terelômunkával eltelt nap után, hogy a pocsolyában jólesôen dagonyázó mudi bundája egy óra múlva visszanyerte eredeti csillogását, tisztaságát.

A táplálást illetôleg a mudi rendkívül kisigényû. Az ételt jól hasznosítja a szervezete. Egy kifejlett mudi tápanyagszükséglete mindössze háromnegyede a vele megegyezô testméretû fajtákénak Ez a pásztoroknak köszönhetô, akik generációkon át sohasem kényeztették el az ebeket, de nagyon megbecsülték a kiemelkedôen dolgozó mudijaikat. Emiatt különlegesen szívós, egészséges, edzett ez a fajta.

 

 

A mudi munkája régen és ma

Napjainkban örvendetes jelenség az, hogy egyre több sportkutyázással és kiképzéssel foglalkozó ember fordul érdeklődve a magyar kutyafajták felé, azokon belül is a mudi felé. A fajta szerelmesei is felismerték a sport és kiképzés jelentősségét a munkaképesség felmérésében, megőrzésében és fejlesztésében.

A mudi pásztorkutya, ezen belül is terelőkutya. Megértéséhez elengedhetetlen a jellemét kialakító tényezők ismerete. Európában a fejlett mezőgazdaság kialakulásával mindenhol kifejlődött a helyi igényeknek legjobban megfelelő egy vagy több terelőkutya típus.

Terelés helyett találóbb kifejezés a hajtás (régebben a mudit hajtókutyának hívták!) a border collie-hoz szokott szemeknek ez teljesen más képet mutat. Az állatokat inkább hátulról közelíti meg a kutya, gyorsan, lendületesen futva. Hangos csaholással bírja jobb belátásra a jószágot, és nem retten vissza a tettlegességtől sem. Csánkba, marba, lapockába szívesen csíp, marhák esetében akár foghat is. Ennek mértékét az állatok konoksága, és a pásztor egyéni ízlése is meghatározta. Fontos volt, hogy legyen a mudinak tekintélye a falka előtt, de felesleges stresszt, főleg sérülést nem okozhatott.

Az a tény, hogy a Kárpát-medencéből folyamatosan kiszorultak a nagyragadozók (farkas, aranysakál), erősen csökkentette a velük küzdeni tudó nagytestű kutyák használatát. Így a nyájőrzés csökkenő terhét is képes volt a mudi átvenni. Gyakorlatilag az egyetlen veszélyforrás a nyájra két lábon érkezett. A tolvajok, szegénylegények észrevétele, jelzése is a mudi feladata lett. Sötétedéssel a mudik éberebben figyelik környezetüket, morgással, még inkább hangos csaholással jelzik a közeledő idegent. „Tettlegességre" viszont ritkán kerülhet sor, inkább a betolakodó körülugrálása, csaholása volt a módszer, hisz két-három mudi így már könnyen leleplezett bármilyen hívatlan tolakodót. A szemtől szembeni emberre támadás nem volt egy 8-10 kilós kutya számára túl kifizetődő, az erre hajlamos példányok hamar ki is szelektálódtak egy-egy furkósbot által.

A pásztoroknak egyéb elvárásaik is voltak a mudi jellemét illetően. Terelés közben mindent eldöntő tényező volt maga a pásztorember. Őrá a mudinak mindig figyelnie kellett, sportkutyásan mondva „betegesen gazdafüggő". Ez mai napig is az egyik legjobb tulajdonsága a sportban. A juhásznak feltétlen engedelmességgel is tartozott, annak szavát, parancsát soha nem bírálhatta felül. Fontos, hogy a gazdára való fokozott figyelés és feltétlen engedelmesség nem jelenti a mudi önállótlanságát. Számtalan olyan helyzet adódhatott egy terelőkutya életében, amikor emberi segítség nélkül kellett ellátnia feladatát. Ilyenkor a jó mudi remekül és szívesen dolgozik önállóan is.

Kizáró tulajdonságok voltak tehát a pásztorkutya jellemében a következők: makacsság, flegmaság, engedetlenség, lassúság, nehezen taníthatóság.

Napjainkban számtalan új munkalehetőség adódik a mudik számára. Mint igazi munkakutya, kiegyensúlyozottságához elengedhetetlen a megfelelő szellemi és fizikális leterhelés.

Ősi szakmáját ma is gyakorolhatja a mudival foglalkozó tenyésztői klubbok ezirányú igyekezetét köszönhetően. Mára már kidolgozott terelőösztön próba és terelőverseny rendszerek állnak minden muditartó rendelkezésére. Tereléshez hasonló szerepkörben a vaddisznóvadászatokon való hajtásban is szépen megállják a helyüket a mudik. Az ehhez tartozó vércsapa munkára is jól kiképezhetőek.

Korunk talán legnépszerűbb kutyás sportja az agility, talán az egyik legszemélyreszabottabb feladat a mudiknak. Könnyű motiválhatóságuk, és fent említett tulajdonságaik ideális agilitissé teszik őket. Nem elhanyagolható a profi agilitiseknek az sem, hogy míg a szukák jó része médium osztályba tartozik, addig egy maxi kategóriás kannak sem okoz gondot a neki felállított 60-65 cm-es akadály. Szűk, technikás pályákon, szlalomban a méretük különösen ideális. Idén került sor hazánkban az első dog-dancing versenyre. A kutyás tánc is remek elfoglaltság a futást nem kedvelő muditartók számára. Az említett versenyen több mudi is indult, és nagyszerű helyezéseket értek el. Nyugat-Európában más kutyás sportokban is összemérhetik képességeiket a párosok. Ezek a sportok itthon még nem túl ismert ügyességi, gyorsasági sportok, pedig a mudi itt is megállná a helyét. Ausztriában már van ifjú, de ígéretes obediences mudi, hazai tenyészetből. Reméljük kedvenceink hódítani fognak a fly-ballban és a frizbiben.

Idősebb és fiatalabb muditartók közt régi vitatéma a mudi „engedelmes” munkája. A már annyiszor emlegetett csodálatos terelőkutya tulajdonságoknak köszönhetően a mudi gyönyörű engedelmes–munkát tud produkálni megfelelő kiképzés mellett. Szintén sokat vitatott téma mudi kapcsán az örző-védő munka. Véleményem szerint minden további nélkül le lehet tenni egy mudival egy IPO I-es vizsgát. De arra, hogy „profi" IPO versenyzővé váljon, mégsem tartom alkalmasnak. A rutinos IPO versenyzők, a fajtát megismerve véleményemet alátámasztják. Az IPO sportban babérokra vágyóknak inkább a klasszikus örző-védő fajtákat ajánlom.

Munkakutya vásárlásnál a belső tulajdonságok mellett fokozottan fontos az egészségügyi tulajdonságok ismerete is fajtánként. A mudi ilyen szempontból a legszerencsésebbek között van. Gyakorlatilag örökletes betegségektől mentes a fajta. Néhány tenyészetben a csípőízületi diszplázia jelent meg, de a hazai tenyészállományban nem terjedt el. Sajnos itthoni tenyésztőknél divat lett ebben a témában a kutyák szűrésének elmulasztása, illetve a szűrés eredményének figyelembe nem vétele. Az ilyen helyekről történő vásárlástól használati kutya esetén kétszeresen óvakodjunk, a bíztató kínálás ellenére is.

Jellemző a mudikra, hogy a hazai klímát jobban viselik a más éghajlatról származó társaiknál. Sokkal jobban teljesítenek 30 C fok felett is. Talán ezzel is figyelmeztetnek minket a közös múltra, és – remélhetőleg – a jövőre…

 

 

T.A.