Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közönséges pézsmateknős

2008.07.22
  [ Közönséges pézsmateknős ]  
   
     
 

Sternotherus odoratum

Elég nagy számban él az Egyesült Államok keleti partvidékén; az észak-keleti államoktól egészen Floridáig. Nyugatra a Nagy Tavakig, Illinois-on át Kansas-ig és Oklahoma-ig elterjedt, de egy nagyszámú populáció él Texas közepén.

Elégé kicsi teknős, mindössze 8-14 cm hosszú. A hátpáncélja barna vagy fekete, és sima, ovális formája van. A hátpáncél íve viszonylag nagy, kupolaszerű. Fiatal korban a hátpáncél gyakran fekete és durva felületű. A bőre sötét olíva színű vagy fekete és két feltűnő sárga vonal fut végig az orrtól a nyakáig. Ez a vonal megtalálható a szemének mindkét felén. A hím abban különbözik a nősténytől, hogy a feje nagyobb; valamint hosszú, erős farka van, amelynek a végén tüske található.

Mindenevő. Kisebbrészt eszik növényeket, de főleg puhatestűeket, kisebb halakat, rovarokat, férgeket, de dögöt is eszik. A kaját elsősorban az iszapos aljzatról szedegeti fel.

A nőstények csak sekély árkot tudnak ásni a tojásaik számára. Ezt általában közel a vízhez, egy korhadó fa törzse alá ássák. Néha kétszer vagy még többször is rakhatnak fészket egy évben. Gyakran előfordul, hogy több nőstény rakja le a tojásait egy helyre. Ez egyfajta közösségi keltetőhely. Ezek a pézsmateknősök a víz alatt párosodnak és ezután rakja le a nőstény az 1-9 tojását valamikor február és június között. A kis teknősök kelési ideje 60-84 nap.

Figyelemre méltó a védekező taktikájuk ezeknek a teknősöknek. Ha megzavarják, akkor egy elég rossz szagú folyadékot bocsát ki. A hím különösen agresszív. A halászok ezért nem nagyon szeretik. Ha beleakad egy példány a hálójukba, akkor borzalmas szagot áraszt, ráadásul nagyon harapós is. A másik különös tulajdonságuk, hogy sétálnak a fenéken, és nem úsznak, mint a többi teknős.

Megtalálható minden állandó vízben, például sekély patakokban, tavakban, folyókban. Bár az ideje nagy részét a vízben tölti, mégis inkább a sekélyebb helyeket kedveli. Gyakran napozik a vízben úszó farönkökön.

Szerencsére nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, a CITES sem sorolta be egyik kategóriájába sem.

 

M.B.